Egy kis mozgás kilendít a holtponról, ez tény, de mi van, ha még ennyire sem vagyok képes?
Bénultnak érzem magam. Csapdában vergődik a lelkem. Úgy érzem, tehetetlen vagyok.
Az anyám terrorizál, a férjem (vagy feleségem) folyton zsarol, a gyerekek teljesen lefoglalnak, egy percnyi időm sincs magamra. De komolyan. Még annyi sem, h egy gondolatsor nyugodtan végig tudjon futni az agyamon...
A legtöbb embernek voltak már depressziós időszakai, orvoshoz a legtöbben mégsem fordulnak. Ahogy telik az idő velünk, úgy tetéződnek a problémáink és ha nem találunk ki magunknak olyan eszközöket, tevékenységeket, amikbe kapaszkodhatunk egy-egy kimerítőbb helyzetben, egyre jobban eluralkodik rajtunk a depresszió.
Most hagyjuk az orvosi eseteket. Maradjunk a hétköznapi depressziónál. Mert bizony előfordul, h ahogy halmozódnak a tennivalóink, úgy erőtlenedünk el és egyre inkább érezzük szélmalomharcnak hétköznapjainkat. Fáradtan és főleg lelkileg fáradtan könnyen eshetünk egy kis időre bizonyos dolgok iránt apátiába, depresszióba.
Ilyenkor önkéntelenül is próbálunk plusz energiához jutni, mert tudjuk, mennünk kell tovább és helyt kell állnunk.
De nem az evés a megfelelő segítség. Legalább is nem ész nélkül, mert akkor megint jöhet a fogyókúra, ami aztán valamilyen szinten ha sikerül is, utána úgyis megjutalmazzuk magunkat valami finom falattal vagy sok finom falattal.
Ha pedig nem sikerül a fogyókúra, kudarcnak éljük meg, ekkor persze meg kell vigasztaljuk magunkat megintcsak némi finom falattal és ez így megy tovább és tovább és egyre rosszabb és rosszabb.
Fogyókúra, evés, depressziós hangulat, evés, fogyókúra, önsanyargatás, kudart, depresszió, fogyókúra és a többi. És ahogy haladunk előre az időben, egyre rövidebbek a betartott fogyókúrás szakaszok, amikor erőnk teljében érezzük magunkat és egyre hosszabbak az elkeseredett, küzdelmes vagy erőtlenebb időszakok.
Hogyan tudunk segíteni magunknak?
Első és legfontosabb, h figyeljük meg magunkat. Testünket és lelkünket egyaránt. Figyeljük meg érzéseinket, érzeteinket. Legjobb, ha legalább annyi erőt tudunk venni magunkon, h fogjunk egy naplót vagy bármilyen kockás füzetet és írjuk le a gondolatainkat. Válogatás nélkül.
A sikeres fogyókúra első lépése, h megfigyeljük magunkat és reakcióinkat a külvilágra.
